Diós csokoládétorta

Karácsonyhoz közeledve a főnökömön erős aggodalom lett úrrá: mi van, ha nem lesz elég sütemény, mely kielégítheti a vendégek igényeit?! Úgyhogy be is jött a konyhára, és ezzel fordult hozzám: "Eníke, mi lenne, ha sütnél vagy 4 tortát, meg egy gesztenyés tiramisut? Tudod, sosem lehet tudni, hogy mennyi fogy, sosem lehet tudni." Hát, még azóta is azokat a tortákat esszük, pedig csak három lett, és a tiramisut szerencsére megúsztam, mert amúgy nem volt egy kanyi mascarponénk sem a konyhán. Az egyik ilyen torta a diós csokoládétorta lett, melyet a Szuflé magazin 2012-es téli számából adaptáltam.

Hozzávalók egy 26 cm-es tortához:

- 15 dkg darált dió

- 10 dkg liszt

- 25 dkg vaj

- 25 dkg étcsokoládé

- 6 nagy tojás, szétválasztva

- 25 dkg cukor

A krémhez:

- 12 dkg dió

- 2 evőkanál semleges ízű olaj

- 3 evőkanál porcukor

- 1 evőkanál kakaópor

- csipet só

- 25 dkg étcsokoládé

- 2,5 dl habtejszín

A darált diót összekeverjük a liszttel. A csokoládét és a vajat vízgőz felett megolvasztjuk, majd hozzáforgatjuk a diós-lisztes keveréket. A tojássárgáját fehéredésig verjük a cukorral, majd belekeverjük a csokoládés-lisztes masszát. Végül a tojásfehérjékből egy csipet só hozzáadásával kemény habot verünk, és egy gumilapáttal óvatosan hozzákeverjük a masszához.

180 °C-ra melegített légkeveréses sütőben fél órát sütjük, majd ha átment a tűpróbán, kiborítjuk a formából, és rácson hagyjuk kihűlni.

A krémhez a 12 dkg diót nagyon finomra, krémesre daráljuk (hát igen, előnyös, ha ehhez van otthon egy jó minőségű aprítógépünk, vagy esetleg egy ninjánk, de az viszonylag ritka.). Hozzáadjuk a porcukrot, a kakaót, a sót és az olajat, majd tovább daráljuk, amíg teljesen homogén nem lesz. A csokoládét a tejszínnel együtt lassan felolvasztjuk, míg végül egy homogén, fényes masszát kapunk. Hagyjuk langyosra hűlni, majd hozzákeverjük a diós krémet. 

A tortát kettévágjuk, megtöltjük a krém harmadával, a maradékkal pedig bevonjuk a tortát. Érdemes gyorsan dolgozni, mert amíg még melegebb a massza, könnyebb homogén felületet elérni (ami persze nem feltétlenül cél: ha egy lapáttal vagy kanállal össze-vissza kenjük, egy rusztikusabb, durvább felületet érhetünk el, ami szintén nagyon jól mutat.). A tetejét díszíthetjük fél diókkal, vagy ahogy csak szimpatikus. 

Azt hiszem mára ennyi, hiszen lassan ideje bemenni Innsbruckba szilveszterezni je je jeeee! Persze csak miután csillog-villog a konyha. >_>

Karácsonyi készülődés

Mézeskalácsházikó

Talán a karácsonyi készülődés nem a legjobb cím ehhez a bejegyzéshez, mivel már gyakorlatilag szenteste napján töltöm fel a bejegyzésemet. Hát igen, ezzel kissé elkéstem, ellenben a házikóm már vagy két hete a Gasthof St. Peter vendégterét díszíti. De, mint tudjuk; jobb később, mint soha (legalábbis ha nem akarok jövő karácsonyig várni a posztommal). 

Úgy tűnik, elég rossz blogger vagyok, mert a frissítések ritkák, és a bejegyzések rövidek. De ha lemennek az ünnepek, ígérem, hogy nagyobb odaadással ápolom majd a blogomat. Addig is maradnak az ilyen hajnali rövidke posztok. :)

Szóval, hogyan is kell mézeskalács házat készíteni? Alapvetően három dolog kell hozzá: egy jó terv, egy jó recept, és sok-sok türelem és odaadás.

Nos, a receptet rögtön le is írom. Ez egy olyan mézes-recept, amivel együtt nőttem fel, és mióta az eszemet tudom, ez alapján készítjük minden karácsonykor a süteményeket. Tesztelt, házépítésre kiválóan alkalmas!

Mézeskalácstészta:

- 2,5 dl meleg méz

- 10 dkg cukor

- 10 dkg margarin

- 50 dkg liszt

- 1 teáskanál szódabikarbóna

- fűszerek (fahéj, szerecsendió, szegfűszeg)

-1 tojás + 1 tojássárgája

Máz:

- 1 tojásfehérje

- 20 dkg porcukor

A hozzávalókat összegyúrjuk, és kész, lehet nyújtani, szaggatni, tépni, vágni, nyersen megenni. Légkeveréses sütőben 170-180 °C-on cirka 10-15 perc alatt kész.Amikor a szélük elkezd barnulni, vegyük ki, különben nagyon ropogós lesz, pedig még azt hinnénk, hogy uggggggggyan, ez sülhet még. Ha kivéve lágy és puha, kihűlve az kemény lesz.

Na jó, a könnyebb részével megvolnánk, de most szükségeltetik még csak a lényeg. Akinek építészmérnöki ambíciói, vagy csak jó térlátása és kreativitása van, az leülhet egy papírral-ceruzával és egy számológéppel tervezni. Ahogy én csináltam: rajzoltam egy vetületi rajzot szemből és felülről, hogy tisztában legyek a méretekkel, majd készítettem egy térbeli vázlatot, hogy a dimenziókat is jól lássam. Ezek után képzeletben szétszedtem a házat részeire, és külön-külön lerajzoltam őket, melléjük írva, hogy milyen él milyen hosszú, és hány darab kell egy elemből. Ezután becsattogtam a konyhára, előrántottam egy vonalzót, egy kést és egy nyújtódeszkát, és a vázlataim segítségével minden darabot kinyeszeteltem. 

Akinek nincs kedve a tervezéssel vacakolni, vagy csak bizonytalan, az az internet csodálatos világában barangolva bizonyára rábukkan előbb-utóbb néhány előre megrajzolt sablonra. =^_^=

Az ablaküveghez keménycukorkákat dugtam egy nejlonzacsiba, és a klopfolóval a szuszt is kivertem belőlük. Ezt a cukortörmeléket halmoztam a tésztaablakokba, amik sütés közben szépen megolvadnak, és szilárdan benne is maradnak a keretben. Csodásan mutat, ha a házikóba LED-es mécseseket teszünk, amik a cukorüveget átvilágítják. Mintha otthon lennének benne. Tündéri. :)

Az összeállítás cukormázzal történik. Érdemes ecsettel dolgozni, sokkal precízebb eredményt lehet elérni. Bőven használjunk cukormázat, és hagyjunk az elemeknek elég időt megkötni, mielőtt folytatnánk az építkezést. Tudom, hogy ez nem túl részletes építési útmutató, de újfent legjobb barátunkra, a Google-re tudok mutogatni. (Ne ítéljetek el, hajnali 2 óra van, és reggel még bejglit kell sütnöm.)

A tetőcserepek nugátos müzlipárnácskákból készültek, a díszeket pedig cukormázból vittem fel egy apró ecsettel.

Csokoládéfenyők:

Hogy a képet még teljesebbé tegyük, készíthetünk egyszerűen csokoládéból és mandulából fenyőfákat. Megolvasztunk annyi csokoládét, amennyiből dolgozni akarunk; ehhez a két fenyőhöz úgy 200 gr kellett. Az olvadt csokoládéba keverünk annyi mandulaforgácsot, amennyit felvesz, és teljesen befed. A masszából sütőpapírra ötágú csillagokat formázunk kézzel, vagy sablonnal, és 5-6 egyre kisebbet csinálunk. Amikor megszilárdultak, egyszerűen csokoládéval összeragasztjuk őket, és kész is.

Természetesen ezzel a bejegyzéssel csak inspirációt szeretnék adni, a ház összeállításában és kinézetében végtelenek a lehetőségek, és mindenkit arra ösztönzök, hogy készítse el a saját házikóját. :)

Tiramisu

Vagyis a legfinomabb kalóriabomba

Lassan úgy érzem ideje lenne kézbe venni és kissé leporolni ezt a blogot; amit ha jól nézem, már több mint egy éve frissítettem utoljára. Igazság szerint nem is volt sok feltennivalóm, hiszen az iskolások bucsus életét éltem, menzakaját ettem és zabkását. Azámnade ez megváltozott, mivel most vígan dolgozhatok egy meleg, bájos, otthonos falusi étteremben szakácsként; és így az egyetlen dolog ami az útjába állhat annak, hogy napi öt új receptet töltsek fel, az az idő szűkössége. Egyébiránt nem panaszkodhatok a feltölthető anyagok hiányára.

Hát egy éttermi konyhán azért mégis csak máshogy megy az élet, mint anyu konyhájában. Itt a hűtőszekrény akkora, mint Harry Potter lépcső alatti gardróbszobája, és 10 fagyasztó van. Persze ehhez mérten a tiramisut sem 4 személyre készítjük, hanem negyvenre. Az e heti menüdesszertünk tehát ez a klasszikus édesség, amiből már nagyjából 8 kilónyit kellett hegesztenem, olyan népszerű. Bár a fogyasztók 50% a főnökasszony három fia, akik előbb lecsaptak a tiramisura, mint hogy egy vendég villája hozzáérhetett volna.

Hozzávalók 4 személyre:

- 250 gr mascarpone

- 25 gr porcukor

- 150 ml erős feketekávé

- 200 ml habtejszín

- 3 evőkanál kávélikőr, amaretto, vagy rum
- babapiskóta
- kakaópor a díszítéshez

Sokféle tiramisu recept létezik, ebből nem kevés tojást használ tejszín helyett. Mi ezt az étteremben azért kerüljük, mert egy hétig kell tárolni a desszerteket (kivéve, ha hamarabb elfogy, mint most), és a nyers tojásnál megvan rá az esély, hogy szalmonellás lehet. És ha akár egy darab szalmonella baktérium is egy vendégünk hasában landolna, azonnal bezárnák a helyet.


A mascarponét a porcukorral keverjük lágyra, majd öntsünk hozzá 40 ml kávét, és keverjük tovább, amíg homogén nem lesz. A likőrrel vagy rummal verjük fel a tejszínt habbá. Itt lehet, hogy érdemes habfixálót is hozzáadni. A konyhán használt tartós tejszínt elég nehézkes kemény habbá verni, ezért én adtam hozzá pár slukkot. Olyan kemény lett, mint Tarzan sarka; ami azért jó, mert szilárd, szeletelhető állagú tiramisut kaptam.  A kemény tejszínhabot óvatosan forgassuk össze a mascarponekrémmel.
Szemeljünk ki egy szimpatikus edényt, pl. egy gyümölcskenyér- vagy kicsi tortaformát. Az összeállítást kezdjük alapozással. Töltsünk egyet a rumból, és húzóra igyuk meg. A babapiskótákat egyesével dobjuk a meleg kávéba, és azonnal szedjük is ki, majd fektessük a forma aljára. Ha jól megalapoztunk, kenjük rá a krém felét a piskótákra, majd az egész folyamatot ismételjük meg még egyszer, vagy kétszer; ahogy kijön a krémünkből. Pár órára tegyük hűtőszekrénybe, hogy összeálljon. Tálalás előtt pedig szórjuk meg bőségesen kakaóporral (és itt nem a Nesquickre gondolok).
A díszítéssel legyünk kreatívak; különböző sablonokkal és mintákkal izgalmasabbá tehetjük az édesség kinézetét. Én egy olyan csipkés tortapapírt használtam: ráfektettem a tiramisu kakaóporos tetejére, és porcukrot szórtam rá. De kipróbálhatunk csokoládéforgácsokat, vagy fahéjat is; a variációknak csak a képzeletünk és az éléskamránk szab határt.