Diós csokoládétorta

Karácsonyhoz közeledve a főnökömön erős aggodalom lett úrrá: mi van, ha nem lesz elég sütemény, mely kielégítheti a vendégek igényeit?! Úgyhogy be is jött a konyhára, és ezzel fordult hozzám: "Eníke, mi lenne, ha sütnél vagy 4 tortát, meg egy gesztenyés tiramisut? Tudod, sosem lehet tudni, hogy mennyi fogy, sosem lehet tudni." Hát, még azóta is azokat a tortákat esszük, pedig csak három lett, és a tiramisut szerencsére megúsztam, mert amúgy nem volt egy kanyi mascarponénk sem a konyhán. Az egyik ilyen torta a diós csokoládétorta lett, melyet a Szuflé magazin 2012-es téli számából adaptáltam.

Hozzávalók egy 26 cm-es tortához:

- 15 dkg darált dió

- 10 dkg liszt

- 25 dkg vaj

- 25 dkg étcsokoládé

- 6 nagy tojás, szétválasztva

- 25 dkg cukor

A krémhez:

- 12 dkg dió

- 2 evőkanál semleges ízű olaj

- 3 evőkanál porcukor

- 1 evőkanál kakaópor

- csipet só

- 25 dkg étcsokoládé

- 2,5 dl habtejszín

A darált diót összekeverjük a liszttel. A csokoládét és a vajat vízgőz felett megolvasztjuk, majd hozzáforgatjuk a diós-lisztes keveréket. A tojássárgáját fehéredésig verjük a cukorral, majd belekeverjük a csokoládés-lisztes masszát. Végül a tojásfehérjékből egy csipet só hozzáadásával kemény habot verünk, és egy gumilapáttal óvatosan hozzákeverjük a masszához.

180 °C-ra melegített légkeveréses sütőben fél órát sütjük, majd ha átment a tűpróbán, kiborítjuk a formából, és rácson hagyjuk kihűlni.

A krémhez a 12 dkg diót nagyon finomra, krémesre daráljuk (hát igen, előnyös, ha ehhez van otthon egy jó minőségű aprítógépünk, vagy esetleg egy ninjánk, de az viszonylag ritka.). Hozzáadjuk a porcukrot, a kakaót, a sót és az olajat, majd tovább daráljuk, amíg teljesen homogén nem lesz. A csokoládét a tejszínnel együtt lassan felolvasztjuk, míg végül egy homogén, fényes masszát kapunk. Hagyjuk langyosra hűlni, majd hozzákeverjük a diós krémet. 

A tortát kettévágjuk, megtöltjük a krém harmadával, a maradékkal pedig bevonjuk a tortát. Érdemes gyorsan dolgozni, mert amíg még melegebb a massza, könnyebb homogén felületet elérni (ami persze nem feltétlenül cél: ha egy lapáttal vagy kanállal össze-vissza kenjük, egy rusztikusabb, durvább felületet érhetünk el, ami szintén nagyon jól mutat.). A tetejét díszíthetjük fél diókkal, vagy ahogy csak szimpatikus. 

Azt hiszem mára ennyi, hiszen lassan ideje bemenni Innsbruckba szilveszterezni je je jeeee! Persze csak miután csillog-villog a konyha. >_>