Epertorta

 Mivel indul az eperszezon, gondoltam célravezető lenne, ha ezzel a tortával frissíteném a repertoáromat. Friss epret most már bárhol beszerezhetünk, érdemes hát kihasználni a lehetőséget. Bár ez a recept igazán univerzális, gyakorlatilag bármilyen más friss gyümölccsel is elkészíthetjük. Mint mindig, a leírt mennyiségek, alapanyagok és elkészítési mód csak egy verzió, egy irányadó, ha úgy tetszik; nem kell szigorúan betartani. (Sőt, sok receptben olyan hülyeségeket bírnak írni, hogy az ember egy idő után felvérteződik: jobb, ha kissé szkeptikusan állunk hozzá a leírásokhoz!)

A torta alapja egy egyszerű piskóta, majd egy réteg krém jön, két variációban. Az egyik egy könnyű tejszínes-túrós, a másik egy még könnyebb joghurtos-túrós.

Egy 30 cm-es tortához:

Piskóta:
- 10-12 tojás, szétválasztva
- annyi evőkanál cukor és liszt, ahány tojást használtunk
- egy csipet só
- egy csapott teáskanál sütőpor

Aki tud piskótát sütni, az nyugodtan csinálja meg, ahogy szokta. Aki viszont idegen földön jár, mikor piskótasütésre adja a fejét, annak a következő leírást ajánlom a figyelmébe:

A piskóta elkészítése sajnos közel sem olyan egyszerű, mint amilyennek tűnik. Ahány embert kérdeztem meg a készítéséről, annyiféle választ is kaptam. Mióta konyhán dolgozom, elég sok piskótát megsütöttem ahhoz, hogy némi tapasztalatra tegyek szert, de még én is néha elrontom; marad benne lisztcsomó, vagy nem lesz elég könnyű.
A tojássárgájához hozzákeverjük a cukrot és habosra verjük. Ezután hozzáadunk annyi lisztet, hogy még ne legyen a massza túl sűrű, maradjon viszonylag folyékony. Kemény habbá verjük a tojásfehérjéket a csipet sóval. A hab akkor jó, ha fejjel lefelé fordítva nem esik ki a tálból. A következő műveletet legjobb, ha egy gumikutyával végezzük (ez az a gumiból készült lapátszerű dolog, ami úgy néz ki, mintha egy fakanál és egy habkártya keveréke lenne). A tojáshab felét a sárgájához adjuk, és széles, körkörös mozdulatokkal beleforgatjuk a masszába. Fontos, hogy ne kevergessük, mint egy levest, mert az összetöri a habot. Ez lágyítani fog a tésztán, ezért hozzáadhatjuk a maradék lisztet a sütőporral, és egy kicsit forgassuk bele. Azután jöhet a hab másik fele. Kicsit neccessé válik itt a dolog, mert figyelni kell rá, hogy a liszt teljesen elkeveredjen, és nem maradjanak csomók; ugyanakkor a lehető legkevesebb mozdulattal kell végezni a keverést.
A kész tésztát kivajazott, kilisztezett oldalú és sütőpapírral bélelt aljú tortaformába öntjük, és 180 °C-on légkeveréses sütőben kb. 10 percig sütjük. Ha egy picit felhúzzuk az oldalán a tésztát, jobban feljön a széle is, és nem csak a közepe; így egyenesebb tésztát kapunk. Gyakran ellenőrizni kell, hogy jó-e már, de ne nyissuk ki a sütő ajtaját, mert könnyen összeesik. Amikor már elég szilárdnak és aranybarnának tűnik, tehetünk egy gyors tűpróbát. Ha a tű tisztán jön ki a piskótából, kapcsoljuk le a sütőt, de hagyjuk bent pihenni még egy jó 10 percet. Ha a közepe sütés közben felpúposodott volna, most visszahúzódik. Vegyük ki a kész süteményt, csatoljuk le a tortaforma oldalát, és porcukorral beszórt munkafelületre borítsuk ki. Ha még mindig púpos lett volna a piskótánk, ettől most biztos egyenes lesz. Hagyjuk teljesen kihűlni, tegyük rá egy kör alakú lapra, és hegesszünk rá egy állítható fém tortagyűrűt.

Tejszínes-túrós krém: 
- 375 ml tej
- 8 lap zselatin
- 30 dkg krémtúró
- 15 dkg porcukor
- 3 tojássárgája
- egy kevés rum, citromhéj és vaníliás cukor
- 500 ml sűrű tejszín + habfixáló

A zselatinlapokat hideg vízbe áztatjuk pár percre. Addig felmelegítjük a tejet jó melegre. A zselatinokat kinyomkodjuk, és egyesével feloldjuk őket a meleg tejben, majd félretesszük hűlni.
Azért írtam a hozzávalókhoz krémtúrót, mert az otthoni túró darabos, száraz. Ellenben az itt ismert túróban több savót hagynak, ezért egészen krémes állagú, és a recept ilyenre íródott. Ha csak sima túrónk van, keverjünk hozzá pár kanál joghurtot. Aztán fogjuk a túrónkat, és adjuk hozzá a cukrot, tojássárgáját, egy lötty rumot, egy csipet citromhéjat és egy csomag vaníliás cukrot. Keverjük ki homogénre, végül elegyítsük el a tejjel. A masszát tegyük hidegre, amíg felverjük a tejszínhabot. Ehhez érdemes habfixálót használni, különben nagyon nehéz lesz szilárd krémet verni a tejszínből. A kész habot forgassuk hozzá a lehűtött alaphoz (kicsit macerás lesz, mert a krém a tejtől még elég folyékony lesz, de meg lehet oldani).

Joghurtos-túrós krém:
- 250 ml joghurt
- 250 g krémtúró
- 250 g porcukor
- 8 lap zselatin
- 1 csomag vaníliás cukor, pici rum és citromhéj
- 250 ml sűrű tejszín + habfixáló

Az eljárás hasonló, mint az előző receptnél. Kikeverjük a joghurtot a túróval, porcukorral, vaníliás cukorral és citromhéjjal; közben beáztatjuk a lapzselatinokat hideg vízbe. Mivel most nincs semmi olyan anyagunk, amiben fel lehetne oldani a lapokat, tegyük őket a rummal együtt egy pohárba, merőkanálba, vagy akármibe, majd állítsuk az egészet forró vízfürdőbe. Arra vigyázzunk, hogy a zselatinhoz felesleges víz ne jusson! Amikor csomómentesre olvadt, gyorsan elegyítsük el a joghurtos masszánkkal. Utolsó lépésként verjük fel a tejszínt a habfixálóval kemény habbá, és óvatosan forgassuk hozzá a krémhez.

Mindkét krémet dúsíthatjuk tetszés szerint gyümölcsdarabokkal. Érdemes a piskótalapot megkenni eperlekvárral, mielőtt ráöntjük a krémünket; így nem ázik el annyira az alap. Én speciel erre a lekvárrétegre fektettem eperszeleteket, és utána borítottam be a töltelékkel. A tortát legalább egy órára hűtőbe tesszük, hogy megdermedjen. Addig előkészíthetjük a tetejére szánt gyümölcsöket. Amikor megkötött a krém, telepakoljuk ízlés szerint eperrel, és végső lépésként bevonjuk átlátszó, vagy eperszörppel ízesített és színezett tortazselével. Amikor minden megkötött, levesszük az oldaláról a tortagyűrűt, és élvezzük a friss epres tortánkat. Figyelmeztetek mindenkit azonban, hogy e kreálmány nem kifejezetten szobaálló, mindenképp hűtőben kell tartani. Volt már pár incidensünk ebből, mert vasárnaponként minden tortát kiteszünk a vendégtérbe, ahol egy fél napot állnak a melegen. Érthető, hogy ez nem tesz jót egy ilyen tejszínes-témás sütinek; néha csak plötty, kiesett omladozó oldalából egy-egy krémdarab. Ennek ellenére továbbra is kell ilyen tortákat csinálnom, és továbbra is kiteszik őket a vendégtérbe. Mivel már engem idegesített tortáim állandó jellegű elhalálozása, azzal az újítással éltem, hogy a piskótalapot kettévágtam, és egy négyrétegű sütit csináltam belőle: piskóta-krém-piskóta-krém(-gyümölcs-zselé). De amúgy ha hűtőben van tartva, remekül tartja magát az eredeti verzió is.

Gasthof St. Peter

Még nem igazán tettem részletesebb említést arról, hogy valójában hol is van az a hely, ahol tengetem mindennapjaimat szakács-desszertfelelős-konyhai kisegítőként, és hogy milyen is ez a sokszor említett étterem. 

Az Alpok fővárosától, Innsbrucktól egy jó 10 km-re található körülbelül gyök kettő lakosságú kis falucskáról van tehát szó. St. Peter egy falucsoportosulás része, amit egészében Ellbögennek hívnak, és vagy 10 faluból áll, de nem tudom pontosan. A Gasthof egymagában ellátja a falu éttermének, kocsmájának, panziójának és diszkójának szerepét (bár diszkó csak havonta egyszer van, a többi hétvégén meg be lehet fáradni Innsbruckba kulturizálódni). Vállalunk temetéseket, esküvőket (bár az még nem volt, temetés viszont annál több), keresztelőket, és a konyha rugalmas csapata (az a három fő) bármilyen kívánságot képes teljesíteni, ha ételről van szó. A túlórát nem ismerjük! Lelkesen kiszolgáljuk vendégeinket akár hajnali egykor is (remélem azért az irónia érezhető az írásomban), a bár pedig addig tart nyitva, amíg csak akad egyvalaki is, aki vedelni óhajt. Nem ritka, hogy szombat esténként illetve a törgelle időszaka alatt ősszel reggel 5-6-kor zár be a Gasthof, mert senkinek sem teszik ki a szűrét. Az már más kérdés, hogy a bár felett lakva mennyire kellemesek olykor ezek a hejehujázások, amikor másnap korán kell kelni, de a lágy ordítozás simogató hangja határozottan felszűrődik az emeletre. De itt a vendég a király, ezt szokta mondani a főnökasszony. 

A kilátás kellemes, de nem a mi szobánkból; az ugyanis a szomszédos templom temetőjére néz. Bár az is csodálatosan néz ki amikor minden síron vörös mécses ég, és lenge hópihék szállingóznak az égből. Bárhonnan máshonnan viszont az ember tekintete a hamisíthatatlan alpoki tájba ütközik; tehenek legelésznek a lejtőkön, traktorok ralliznak a szűk utakon. A konyhából is egyenesen a hósipkás hegytetőkre látni rá, meg az ablak mögött meredező macskafülekre, amiknek tulajdonosai a két méteres hó elől menekülve melegszenek a párkányon (persze télen). Most tavasszal pedig az az érdekes helyzet állt elő, hogy Innsbruckban már minden fa virágot bontott, nálunk most kezdenek kirügyezni a sövények, pár faluval arrébb elhalasztják a focimeccset erős hóesés miatt, pár száz méterrel feljebb pedig még mindig derékig érő hó van, és síelni lehet. Lehet választani, talán egy jó 40 percnyi út választja el a tavaszt a téltől. 

A legközelebbi bolt a szomszéd faluban található, ami nagyjából öt perc sétát jelent. A buszsofőrök meglehetősen edzettek errefele; olyan ködben, hogy két méterre látsz el, és vizes-havas-jeges úton is nyolcvannal csapatják, amikor nagyjából minden második kanyar túl szűk ahhoz, hogy a busz mellett bármi más is elférjen. Csak felcsapják a hóláncot, aztán bátran töfögnek; ha összeakad a bajszuk egy másik járművel, azok csak hátratolatnak a tűkanyarban, hogy utat engedjenek a busznak. Járda persze nincs, úgyhogy előfordult már nem egyszer, hogy a boltból jövet teljesen hozzálapulva a szalagkorláthoz zúgott el mellettem tíz centire a busz lassítás nélkül. De az ilyenek persze itt megszokottak, senkit sem kap el a frász.

A konyha. Elég kicsike, nagyjából akkora, mint egy átlag magyar ember lakása. Olyan pici, hogy ha három embernél többen tevékenykednek benne, már tömeg lesz. Ezért a legotrombább vendégrohamnál is maximum csak hárman dolgozunk bent, és maximum kint is hárman vannak. Így el tudunk látni kb. száz embert, amennyi az étterem befogadóképessége terasszal együtt. Na, azért azt  nem mondom, hogy a századiknak érkező vendégnek nem kell várnia...

A konyhafőnök úr...

...és Péter, a volt céges macska. Azóta vannak új macskák, akik visszajáró vendégek, és csak a konyhaajtóban gubbasztanak a sült galambra várva. 

Emberi vendégeinket pedig nehéz és kalóriadús ételek repertoárjával várjuk, illetve megbeszélés alapján hidegtálakat, személyre szóló feliratos tortákat és minden egyebet, amit nem lehetetlen megcsinálni, megcsinálunk. Íme néhány példa:

Hát, nem a legpöpecebb hely, de aki kikapcsolódásra vágyik síelésre, tehenekre, vagy csak természetben szeretne lenni, annak épp alkalmas. 

A címünk: 6083 Ellbögen, St. Peter 24.

Mandarintora

Ezt a tortát még anno azért készítettem, mert azt hiszem az ünnepek után a nyakunkon maradt egy jó rekesz mandarin, és kellett vele kezdeni valamit, meg aztán gondolom sok időm is lehetett, mert elég macerás elkészíteni. Az ősforrása az a legendás citromtorta, amit már korábban posztoltam, és amit talán a legtöbbször készítettem el eddig.

Még csak citrommal, naranccsal, és, mint látható, mandarinnal próbáltam ki; azonban vállalkozó kedvűek és időmilliomosok kipróbálhatnák mondjuk szederrel, vagy feketeribizlivel. Én kipróbálnám, de annyira nem vevőek az ilyesmire itt az emberek, mint amennyi idő megcsinálni, meg aztán annyi munka van, hogy ha jót akarunk magunknak, a lehető legkevesebb munkával járó tortákat készítjük el.
(Emberek! Egy jó tanács: Ne menjetek a vendéglátóiparba dolgozni! Mások minél jobban szórakoznak, neked annál többet kell dolgoznod. Kvázi se nyár, se hétvége. u_u )

Mandarintorta:

(Egy 30 centis tortához):

Tészta:
- 340 gr liszt
- 4 evőkanál kakaópor
- 60 gr porcukor
- 1 teáskanál só
- 220 gr puha vaj
- 4-5 evőkanál víz

Az összetevőket kézzel alaposan összegyúrjuk, és egy sütőpapírral kibélelt, kivajazott tortaformába nyomkodjuk egyenletesen. Ez el fog tartani egy darabig. Amíg elkészítjük a tölteléket, hűtőbe tesszük.

Töltelék:
- 450 gr cukor
- 12 tojás
- 4-5 mandarin reszelt héja
- 340 ml frissen facsart mandarinlé (kb. 10-15 mandarin)
- 340 ml tejszín

Keverjük el habosra a cukrot a tojásokkal. Ezután jön a móka: Ki kell facsargatnunk 340 ml-nyi mandarinlevet. (Juhú!) Keverjük a tojásos masszához a 4-5 mandarin lereszelt héját, majd adjuk hozzá a tejszínt és a levet. A tölteléket öntsük óvatosan a tésztaalapba. 180 °C-ra előmelegített légkeveréses sütőben 30-35 percig süssük, amíg a teteje kicsit megbarnul, tapintásra ruganyos, és ha megrázzuk, nem lötyög, mint a folyadék, hanem csak rezeg, mint egy zselé. Ha nagyon barnulna, tegyük lejjebb a sütőben, vagy takarjuk le fóliával. Amikor kész, hagyjuk pár percet hűlni, majd vegyük le a tortaforma oldalát, úgy hagyjuk teljesen kihűlni. Alaposan hűtsük ki, csak azután vágjuk fel; melegen szétesne.
A tetejét csokoládéforgácsokkal, reszelékkel, vagy kakaóporral érdemes díszíteni. Én erre mandarinlével készített tortazselét is tettem, hogy a mandarindíszítés tovább friss maradjon.

Diós csokoládétorta

Karácsonyhoz közeledve a főnökömön erős aggodalom lett úrrá: mi van, ha nem lesz elég sütemény, mely kielégítheti a vendégek igényeit?! Úgyhogy be is jött a konyhára, és ezzel fordult hozzám: "Eníke, mi lenne, ha sütnél vagy 4 tortát, meg egy gesztenyés tiramisut? Tudod, sosem lehet tudni, hogy mennyi fogy, sosem lehet tudni." Hát, még azóta is azokat a tortákat esszük, pedig csak három lett, és a tiramisut szerencsére megúsztam, mert amúgy nem volt egy kanyi mascarponénk sem a konyhán. Az egyik ilyen torta a diós csokoládétorta lett, melyet a Szuflé magazin 2012-es téli számából adaptáltam.

Hozzávalók egy 26 cm-es tortához:

- 15 dkg darált dió

- 10 dkg liszt

- 25 dkg vaj

- 25 dkg étcsokoládé

- 6 nagy tojás, szétválasztva

- 25 dkg cukor

A krémhez:

- 12 dkg dió

- 2 evőkanál semleges ízű olaj

- 3 evőkanál porcukor

- 1 evőkanál kakaópor

- csipet só

- 25 dkg étcsokoládé

- 2,5 dl habtejszín

A darált diót összekeverjük a liszttel. A csokoládét és a vajat vízgőz felett megolvasztjuk, majd hozzáforgatjuk a diós-lisztes keveréket. A tojássárgáját fehéredésig verjük a cukorral, majd belekeverjük a csokoládés-lisztes masszát. Végül a tojásfehérjékből egy csipet só hozzáadásával kemény habot verünk, és egy gumilapáttal óvatosan hozzákeverjük a masszához.

180 °C-ra melegített légkeveréses sütőben fél órát sütjük, majd ha átment a tűpróbán, kiborítjuk a formából, és rácson hagyjuk kihűlni.

A krémhez a 12 dkg diót nagyon finomra, krémesre daráljuk (hát igen, előnyös, ha ehhez van otthon egy jó minőségű aprítógépünk, vagy esetleg egy ninjánk, de az viszonylag ritka.). Hozzáadjuk a porcukrot, a kakaót, a sót és az olajat, majd tovább daráljuk, amíg teljesen homogén nem lesz. A csokoládét a tejszínnel együtt lassan felolvasztjuk, míg végül egy homogén, fényes masszát kapunk. Hagyjuk langyosra hűlni, majd hozzákeverjük a diós krémet. 

A tortát kettévágjuk, megtöltjük a krém harmadával, a maradékkal pedig bevonjuk a tortát. Érdemes gyorsan dolgozni, mert amíg még melegebb a massza, könnyebb homogén felületet elérni (ami persze nem feltétlenül cél: ha egy lapáttal vagy kanállal össze-vissza kenjük, egy rusztikusabb, durvább felületet érhetünk el, ami szintén nagyon jól mutat.). A tetejét díszíthetjük fél diókkal, vagy ahogy csak szimpatikus. 

Azt hiszem mára ennyi, hiszen lassan ideje bemenni Innsbruckba szilveszterezni je je jeeee! Persze csak miután csillog-villog a konyha. >_>

Karácsonyi készülődés

Mézeskalácsházikó

Talán a karácsonyi készülődés nem a legjobb cím ehhez a bejegyzéshez, mivel már gyakorlatilag szenteste napján töltöm fel a bejegyzésemet. Hát igen, ezzel kissé elkéstem, ellenben a házikóm már vagy két hete a Gasthof St. Peter vendégterét díszíti. De, mint tudjuk; jobb később, mint soha (legalábbis ha nem akarok jövő karácsonyig várni a posztommal). 

Úgy tűnik, elég rossz blogger vagyok, mert a frissítések ritkák, és a bejegyzések rövidek. De ha lemennek az ünnepek, ígérem, hogy nagyobb odaadással ápolom majd a blogomat. Addig is maradnak az ilyen hajnali rövidke posztok. :)

Szóval, hogyan is kell mézeskalács házat készíteni? Alapvetően három dolog kell hozzá: egy jó terv, egy jó recept, és sok-sok türelem és odaadás.

Nos, a receptet rögtön le is írom. Ez egy olyan mézes-recept, amivel együtt nőttem fel, és mióta az eszemet tudom, ez alapján készítjük minden karácsonykor a süteményeket. Tesztelt, házépítésre kiválóan alkalmas!

Mézeskalácstészta:

- 2,5 dl meleg méz

- 10 dkg cukor

- 10 dkg margarin

- 50 dkg liszt

- 1 teáskanál szódabikarbóna

- fűszerek (fahéj, szerecsendió, szegfűszeg)

-1 tojás + 1 tojássárgája

Máz:

- 1 tojásfehérje

- 20 dkg porcukor

A hozzávalókat összegyúrjuk, és kész, lehet nyújtani, szaggatni, tépni, vágni, nyersen megenni. Légkeveréses sütőben 170-180 °C-on cirka 10-15 perc alatt kész.Amikor a szélük elkezd barnulni, vegyük ki, különben nagyon ropogós lesz, pedig még azt hinnénk, hogy uggggggggyan, ez sülhet még. Ha kivéve lágy és puha, kihűlve az kemény lesz.

Na jó, a könnyebb részével megvolnánk, de most szükségeltetik még csak a lényeg. Akinek építészmérnöki ambíciói, vagy csak jó térlátása és kreativitása van, az leülhet egy papírral-ceruzával és egy számológéppel tervezni. Ahogy én csináltam: rajzoltam egy vetületi rajzot szemből és felülről, hogy tisztában legyek a méretekkel, majd készítettem egy térbeli vázlatot, hogy a dimenziókat is jól lássam. Ezek után képzeletben szétszedtem a házat részeire, és külön-külön lerajzoltam őket, melléjük írva, hogy milyen él milyen hosszú, és hány darab kell egy elemből. Ezután becsattogtam a konyhára, előrántottam egy vonalzót, egy kést és egy nyújtódeszkát, és a vázlataim segítségével minden darabot kinyeszeteltem. 

Akinek nincs kedve a tervezéssel vacakolni, vagy csak bizonytalan, az az internet csodálatos világában barangolva bizonyára rábukkan előbb-utóbb néhány előre megrajzolt sablonra. =^_^=

Az ablaküveghez keménycukorkákat dugtam egy nejlonzacsiba, és a klopfolóval a szuszt is kivertem belőlük. Ezt a cukortörmeléket halmoztam a tésztaablakokba, amik sütés közben szépen megolvadnak, és szilárdan benne is maradnak a keretben. Csodásan mutat, ha a házikóba LED-es mécseseket teszünk, amik a cukorüveget átvilágítják. Mintha otthon lennének benne. Tündéri. :)

Az összeállítás cukormázzal történik. Érdemes ecsettel dolgozni, sokkal precízebb eredményt lehet elérni. Bőven használjunk cukormázat, és hagyjunk az elemeknek elég időt megkötni, mielőtt folytatnánk az építkezést. Tudom, hogy ez nem túl részletes építési útmutató, de újfent legjobb barátunkra, a Google-re tudok mutogatni. (Ne ítéljetek el, hajnali 2 óra van, és reggel még bejglit kell sütnöm.)

A tetőcserepek nugátos müzlipárnácskákból készültek, a díszeket pedig cukormázból vittem fel egy apró ecsettel.

Csokoládéfenyők:

Hogy a képet még teljesebbé tegyük, készíthetünk egyszerűen csokoládéból és mandulából fenyőfákat. Megolvasztunk annyi csokoládét, amennyiből dolgozni akarunk; ehhez a két fenyőhöz úgy 200 gr kellett. Az olvadt csokoládéba keverünk annyi mandulaforgácsot, amennyit felvesz, és teljesen befed. A masszából sütőpapírra ötágú csillagokat formázunk kézzel, vagy sablonnal, és 5-6 egyre kisebbet csinálunk. Amikor megszilárdultak, egyszerűen csokoládéval összeragasztjuk őket, és kész is.

Természetesen ezzel a bejegyzéssel csak inspirációt szeretnék adni, a ház összeállításában és kinézetében végtelenek a lehetőségek, és mindenkit arra ösztönzök, hogy készítse el a saját házikóját. :)

Tiramisu

Vagyis a legfinomabb kalóriabomba

Lassan úgy érzem ideje lenne kézbe venni és kissé leporolni ezt a blogot; amit ha jól nézem, már több mint egy éve frissítettem utoljára. Igazság szerint nem is volt sok feltennivalóm, hiszen az iskolások bucsus életét éltem, menzakaját ettem és zabkását. Azámnade ez megváltozott, mivel most vígan dolgozhatok egy meleg, bájos, otthonos falusi étteremben szakácsként; és így az egyetlen dolog ami az útjába állhat annak, hogy napi öt új receptet töltsek fel, az az idő szűkössége. Egyébiránt nem panaszkodhatok a feltölthető anyagok hiányára.

Hát egy éttermi konyhán azért mégis csak máshogy megy az élet, mint anyu konyhájában. Itt a hűtőszekrény akkora, mint Harry Potter lépcső alatti gardróbszobája, és 10 fagyasztó van. Persze ehhez mérten a tiramisut sem 4 személyre készítjük, hanem negyvenre. Az e heti menüdesszertünk tehát ez a klasszikus édesség, amiből már nagyjából 8 kilónyit kellett hegesztenem, olyan népszerű. Bár a fogyasztók 50% a főnökasszony három fia, akik előbb lecsaptak a tiramisura, mint hogy egy vendég villája hozzáérhetett volna.

Hozzávalók 4 személyre:

- 250 gr mascarpone

- 25 gr porcukor

- 150 ml erős feketekávé

- 200 ml habtejszín

- 3 evőkanál kávélikőr, amaretto, vagy rum
- babapiskóta
- kakaópor a díszítéshez

Sokféle tiramisu recept létezik, ebből nem kevés tojást használ tejszín helyett. Mi ezt az étteremben azért kerüljük, mert egy hétig kell tárolni a desszerteket (kivéve, ha hamarabb elfogy, mint most), és a nyers tojásnál megvan rá az esély, hogy szalmonellás lehet. És ha akár egy darab szalmonella baktérium is egy vendégünk hasában landolna, azonnal bezárnák a helyet.


A mascarponét a porcukorral keverjük lágyra, majd öntsünk hozzá 40 ml kávét, és keverjük tovább, amíg homogén nem lesz. A likőrrel vagy rummal verjük fel a tejszínt habbá. Itt lehet, hogy érdemes habfixálót is hozzáadni. A konyhán használt tartós tejszínt elég nehézkes kemény habbá verni, ezért én adtam hozzá pár slukkot. Olyan kemény lett, mint Tarzan sarka; ami azért jó, mert szilárd, szeletelhető állagú tiramisut kaptam.  A kemény tejszínhabot óvatosan forgassuk össze a mascarponekrémmel.
Szemeljünk ki egy szimpatikus edényt, pl. egy gyümölcskenyér- vagy kicsi tortaformát. Az összeállítást kezdjük alapozással. Töltsünk egyet a rumból, és húzóra igyuk meg. A babapiskótákat egyesével dobjuk a meleg kávéba, és azonnal szedjük is ki, majd fektessük a forma aljára. Ha jól megalapoztunk, kenjük rá a krém felét a piskótákra, majd az egész folyamatot ismételjük meg még egyszer, vagy kétszer; ahogy kijön a krémünkből. Pár órára tegyük hűtőszekrénybe, hogy összeálljon. Tálalás előtt pedig szórjuk meg bőségesen kakaóporral (és itt nem a Nesquickre gondolok).
A díszítéssel legyünk kreatívak; különböző sablonokkal és mintákkal izgalmasabbá tehetjük az édesség kinézetét. Én egy olyan csipkés tortapapírt használtam: ráfektettem a tiramisu kakaóporos tetejére, és porcukrot szórtam rá. De kipróbálhatunk csokoládéforgácsokat, vagy fahéjat is; a variációknak csak a képzeletünk és az éléskamránk szab határt.

Málnás-fehércsokis túrótorta

Erről a postról teljesen megfeledkeztem....pedig már ezer éve ígértem (vagyis két posttal ezelőtt). ^^;
Nadenade. Here we go.



...fuck. Nem emlékszem a receprte, olyan rég csináltam. Eeeeeeeeee..... *előkaparja emlékezete szutykos szögleteiből...*


Málnás-fehércsokis túrótorta:
Hozzávalók egy 18 cm átmérőjű tortaformához:

15 dkg keksz (pl. Zabfalatok, az egész jó)
8 dkg vaj

50 dkg túró
20 dkg fehér csokoládé
2 dl tejszín
4 db lapzselatin, vagy egy csomag porzselatin (10 g)
cukor ízlés szerint (én nem tettem bele, pont jó volt)

~400-500 g málnalekvár (vagy akármi más)
ha szükséges, kb. fél csomag zselatin, vagy 2 lapzselatin

Elkészítés:

A kekszet összetörjük, és a megolvasztott vajjal összekeverjük. Ezt egy kapcsos tortaformába lapogatjuk, és hűtőbe tesszük, hogy megszilárduljon.
Felforraljuk a tejszínt, és a fehércsokit kockákra törjük. A zselatinokat elkeverjük a tejszínnel majd fokozatosan felolvasztjuk a fehér csokit is a meleg tejszínben, amíg homogén nem lesz. Végül belekeverjük a túrót is.

Ekkor a krémet két részre osztjuk, és az egyik felét ráöntjük a kekszlapra, és a hűtőbe tesszük szilárdulni. Kb. egy óra múlva már elég szilárd lesz ahhoz, hogy a következő réteget ráönthessük, és ezalatt az idő alatt a szobahőmérsékleten hagyott része még nem szilárdul meg.
Fogjuk a lekvárt, egy lábosban jól felmelegítjük, és attól függően, hogy mennyire folyós, megfelelő mennyiségű zselatint adunk hozzá. Egy óra múlva, amikor már olyan szilárd-szerű a túróréteg, ráöntjük a lekvárt, és visszatesszük a hűtőbe. Úgy megint egy óra múlva ráöntjük a krém másik felét is, és ezúttal több órára hagyjuk hűlni.

Ha kész, levesszük a tortaforma oldalát, és egy tányérra csúsztatjuk a tortát. Ha az elején kibéleljük az alját sütőpapírral, akkor az alsó fémlapot is kivehetjük, és a sütőpapírt meg óvatosan kihúzhatjuk alóla.
Fehér csokireszelékkel díszíthetjük., vagy amivel akarjuk.

Csokoládés citromtorta

...avagy végre egy bejegyzés, aminek van értelme. Ugyanis Mesi már ezer éve nyaggat, hogy adjam oda neki ezt a receptet. Hát, most megosztom mindenkivel (vagyis azzal a kb. két olvasómmal, akik egyszer egy kék holdban meglátogatják a blogomat, és ebből egyik te vagy).


Ezt a tortát két szóval tudnám legjobban leírni: tömör gyönyör. Ez egyike azon recepteknek, amiken nem változtattam, mert úgy tökéletesek, ahogy vannak; és amit gyakran előveszek, mert már tudom kívülről, és rutinosan összedobom (és meg mert iszonyú finom).

Sajnos fényképező hiányában csak mobilos képek születtek. ):


Csokoládés citromtora (egy 25 cm átmérőjű formához):

170 g liszt
2 evőkanál kakópor
30 g porcukor
110 g puha vaj
1-2 evőkanál víz
1/2 teáskanál só

A töltelékhez:

225 g cukor
6 tojás
170 ml sűrű tejszín
170 ml frissen facsart citromlé
2 citrom reszelt héja
csokoládéforgácsok a díszítéshez


Vajazzunk ki egy 25 cm átmérőjű gyümölcstortaformát. A lisztet, kakaóport, porcukrot és sót szitáljuk egy tálba. A vajat olvasszuk meg a vízzel, öntsük az előbbi keverékhez, és gyúrjuk, amíg sima tésztát nem kapunk. Nyomkodjuk szét a tésztát egyenletesen a formában, és tegyük hűvös helyre. Ez amúgy eltarthat egy darabig, nem egyszerű szétosztani a tésztát, hogy mindenhova jusson, de elég lesz, higgyétek el.
Melegítsük elő a sütőt 190°C-ra, és melegítsünk fel vele együtt egy sütőlapot is. A töltelékhez keverjük el a cukrot a tojásokkal. Adjuk hozzá a citromlevet és a reszelt citromhéjat. Jól keverjük össze, és öntsük hozzá a tejszínt is.
Öntsük a krémet a tortába, és tegyük a forró sütőlapra. Ez trükkös rész, régen mindig kilötyögtettem. =_=; Süssük 20-25 percig, amíg a töltelék megszilárdul. Ha kész, vegyük ki, és hagyjuk a formában kihűlni.

Ezt a tortát hidegen lehet enni, ugyanis amíg meleg, még olyan képlékeny, hogy egy kis szeletet sem tudsz egyben kiszedni a formából. Össze-vissza mállik. De ha kihűlt, pont jó az állaga, vágható, meg minden. Díszíthetjük csokoládéforgácsokkal. :T om-nom-nom

Süssétek egészséggel.

My Valentine's

Szóval Valentin-nap. Érzitek már hogy jön? Ott toporog a küszöbön. Mindjárt... ughh.

Hát, én nem ünneplem ugyan, de ettől függetlenül ez remek alkalom arra, hogy rózsaszín, szív alakú süteményeket kreáljak.
Ehhez a posthoz majd csatolok egy másikat is, mert az alapkrémből maradt bőven, és abból egy kis átalakítással tortát csináltam. Ha nem leszek lusta, majd felrakom...


Fehércsokoládés-túrós cupcake rózsával

Előny, ha a sütőformád rózsaszín szilikonból van, aka. olyan mint az enyém. Vagyis egyszerre élénk rózsaszín és szívalakú. Yay. (Én ugyan a fotókhoz kivettem a formájukból, de amúgy csupa rózsaszínek voltak.)


Hozzávalók 6 darabhoz:

40 gr összetört keksz (én Zabfalatokat használtam)
20 gr vaj
125 gr túró
50 gr fehér csokoládé
1/2 dl tejszín
1 lapzselatin vagy 2,5 gr porzselatin
cukor, ha szükségét érzed (én nem éreztem, ugyanis a fehércsoki kellőképpen édes volt)

rózsaszörp, vagy, ha ez nincs (ami valószínű), akkor rózsavíz + piros ételfesték
egy kevés víz
egy kevés zselatin


A vajat megolvasztjuk, és összekeverjük az összetört keksszel. Ezt az alapot 6 részre osztjuk, és a muffin sütőformáink aljára lapogatjuk, majd a hűtőbe tesszük pihenni.

A tejszínt melegítsük fel forróra, és szépen oldjuk fel benne a zselatint, majd a kockákra tört fehér csokit is. Ha mindent maradéktalanul felolvadt, tegyük bele a túrót, keverjük el, és ömlesszük a kekszlapokra. Eztán tegyük a hűtőbe egy jó időre. Úgy 1 óra múltán hozzáláthatunk a rózsás résznek.

A rózsazseléhez nem tudok pontos instrukciókat adni, én is csak úgy érzésre csináltam. Ha van rózsaszörpünk, akkor hígítsuk fel egy kevés vízzel, hogy ne legyen émelyítően tömény, forraljuk fel, és adjunk hozzá egy kevés zselatint. Mondjuk ha másfél decit csinálunk, ahhoz mondjuk 3 gr zselatin kell.
Ha csak rózsavizet tudtunk szerezni, amit azért lehet kapni hébe-hóba, akkor egy kevés rózsavízből, ételszínezékből, cukorból és vízből alkossunk egy megfelelő színű és ízű katyvaszt. Ezt nektek kell kikísérletezni, én a rózsaszörpös verziót csináltam.
Szóval ha megvan a zselésített rózsalötyink, a nagyjából megdermedt sütikre kanalazunk belőlük egy keveset. Ez is ízlés kérdése, hogy mennyit nyomtok rá. Ha kész, tegyétek vissza a hűtőbe további szilárdulásra.

Úgy 1-2 óra múlva kész is lesz.


Happy Valentine's Day!

Háromsajtos sülttészta

Luuustaaaa vagyook frissííteniiii eeeee..........


Vagy mégsem.

Naszóval. Ez a recept igazán olyan finom egyszerű finom. Fáradt vagyok, úgyhogy gyors leszek.
Ja, és ne felejtsétek el, hogy amit ide felrakok, az leteszteltetett, és finomnak ítéltetett. A rosszul sikerült kísérleteket nem rakom fel, úgyhogy ne aggódjatok, bármit kipróbáltok innen, az többé-kevésbé valószínűleg ízleni fog. Vagy nem. Gondoltam ezt közbeszúrom. [:

Recept a Szuflé magazinból származtatott és átformáltattatott.


Hozzávalók:

35-40 dkg penne, vagy más tészta
6 dl tej
10 dkg kékpenészes sajt
10 dkg cheddar sajt
5 dkg parmezán (vagy grana padano)
2 tojás
2 dl joghurt
3 gerezd fokhagyma
2 evőkanál zsemlemorzsa (nekem lemaradt)
só, bors, szerecsendió


Forraljuk fel a tejet, sózzuk, szerecsendiózzuk. Vigyázzunk, nehogy odakapjon, gyakran kell kevergetni. Adjuk hozzá a felaprított fokhagymát, majd a tésztát is, és főzzük al dentére. Ezután vegyük le a tűzről, és reszeljük/aprikáljuk bele a sajtokat, borsozzuk, keverjük el benne az enyhén felvert tojásokat és a joghurtot. Lapos tepsibe ömlesztjük, megszórjuk a tetejét a zsemlemorzsával, és 200 °C-os sütőben 20 percig süttyöngetjük. Kivesszük, megesszük.
C:

Chocolate Lava Cake

Ez a süti olyan finom, hogy órákig tudnék róla áradozni, de lusta vagyok.
Lényeg a lényeg, valószínűleg ez a legfinomabb süti az egész világon (és a legegyszerűbb is). Úgyhogy semmi laca, semmi faca, vágjunk is bele.


Hozzávalók 2 személyre:

60 gr jó minőségű étcsoki
60 gr vaj
18 gr liszt
36 gr cukor
1 tojás + 1 tojássárgája
1 teáskanál fahéj
egy fél teáskanál chili

vaníliafagylalt
friss citromhéj
Elkészítése végtelenül egyszerű: a tojásokat habverővel habosra kevered, majd fokozatosan hozzáadod a cukrot, a lisztet, és a fűszereket, közben folyamatosan vered.
A csokoládét a vajjal megolvasztod. Ezt lehet hagyományosan egy lábos fölé helyezett tálban végezni, csak vigyázzunk, hogy a lábosban lévő víz ne érjen a tál aljához. Ha ehhez lusták vagyunk (mint én ///*_*/// ), akkor mikróban olvasszuk fel. Ennél viszont óvatosabbnak kell lenni, alacsony fokozaton, apránként kell melegíteni, mindig úgy 20-30 másodpercre rakjuk be egyszerre, utána keverés-kavarás, majd megint olvasztás, amíg nagyjából meg nem olvad. Ne legyen túl meleg, inkább csak langyos a kézben. Az apróbb darabok a kevergetésre feloldódnak, mert a már megolvadt massza felmelegíti őket.
Az olvadt csoki-vaj keveréket a tojáshoz öntjük, közben folyamatosan keverjük.

A sütőt előmelegítjük 230 °C-ra. Jól kivajazunk két formát (amilyen akad), és elosztjuk a tésztát két részre. Ha a sütő felmelegedett, betoljuk a sütiket, és nyálcsorgatva várunk a sütő előtt 6-8 percet amíg elkészül. Akinek légkeveréses sütője van, az 20°C-kal alacsonyabbra állíthatja a hőmérsékletet, de például ha kisebb formákban sütünk, akkor is vegyük alacsonyabbra, mert könnyebben megég. A sütési idő a sütőforma alakjától is függ, ha például hosszú vékony formát használunk, kevesebb idő kell neki, ha széles a forma, inkább több. Nagyjából akkor jó, ha a felszíne már stabil és kérges, de ha beleszúrsz egy fogpiszkát, a belseje még folyékony. Ha túl sokáig sütitek, elveszti a lényegét. Pont azért lávasüti, mert belül folyékony és forró.

Ha késznek ítélitek, borítsátok ki (vagy ne), és azonnal tálaljátok egy gombóc vaníliafagyival és vékony citromhéjcsíkokkal a tetején. A citrom nagyon jó kontrasztot ad a csokinak. [:
Voilá. Most pedig gyorsan egyétek meg, mielőtt elolvad a fagyi.

Csokis-narancsos smash-up

Reverse aranygaluska. :|

Sajnos kaput kép. No fényképezőgép. :C

Hozzávalók:

25 dkg cukor
25 dkg liszt
1 csomag sütőpor
4 dkg kakaó
1 tojás
5 dkg vaj
250 ml tej

500 ml tej
1 narancs
2-3 ek cukor
4 ek liszt


A vajat habosra keverjük a cukorral és tojással, hozzáadjuk a kakaót, a sütőporos lisztet és a tejet, majd jó alaposan elkeverjük. Egy alaposan kivajazott tepsibe öntjük, és 180°C-on úgy 25-30 percig sütjük.

A krémhez feltesszük alacsony tűzre a tejet a cukorral és a liszttel. Kevergessük habverővel, hogy ne legyen csomós. A narancs héját lereszeljük, és kifacsarjuk a levét. A héjat főzés közben hozzáadjuk a tejhez, és amikor besűrűsödött (úgy 10 perc után), hagyjuk hűlni, közben néha megkeverjük, hogy ne képződjön kéreg a tetején. Ha egy kicsit lehűt, hozzáadjuk a narancslevet.

A sütiből darabokat szaggatunk (vagy szépen felvágjuk, ahogy tetszik), tálkákba rakjuk, és leöntjük az öntettel. Narancsdarabokkal felturbózhatjuk, úgy még finomabb lesz. (:


Egyszerű, és nekem nagyon bejön. A süti receptjét apa egyik barátja mondta el mikor a főzésről beszélgettünk. Neki ez a kedvence, úgyhogy gondoltam, kipróbálom. Igazából eléggé csalódott voltam, mert egy halál egyszerű mezei kakaós süti lett belőle. Ezért csináltam hozzá egy narancsos krémet, a sütit 3 rétegre vágtam és megtöltöttem vele. Ez a 2.0-ás verzió. Nagyot dobott rajta a narancs, de túl macerásnak tartottam a töltögetést, ezért az aranygaluska mintájára továbbfejlesztettem. A 2.1-es verzió azért is jobb, mert lehet hozzádobálni narancsdarabokat, amitől még jobb lesz. (*´▽｀*)

A Winter Treat

Vagyis citromos-gyömbéres palacsinta almás tejkrémmel töltve.


Palacsinta:

1 evőkanál reszelt friss gyömbér
fél citrom reszelt héja
2 kis tojás
fél teáskanál sütőpor
egy löttyenetnyi olaj (úgy 2-3 evőkanál)
egy teáskanál cukor
egy csipet só
tej + szódavíz, összesen kb. fél liter (több tej mint víz)
finomliszt szükség szerint
olaj a sütéshez


A hozzávalókat egy habverővel csomómentesre keverjük. A lisztet érdemes átszitálni és részletekben hozzáadni, így nem lesz csomós. Elrakhatjuk pihenni a hűtőbe, én általában az éhségtől vagy palacsintahiánytól vezérelve rögvest megcsinálom. :3


Tejkrém:

fél liter tej
4 evőkanál cukor
4 evőkanál finomliszt

1-2 alma


A tejet felrakjuk melegedni a cukorral és liszttel alacsony lángra, nehogy odakapjon. Folyamatosan kevergetve besűrítjük. Ez el fog tartani egy darabig. (:
Az almákat meghámozzuk, kimagozzuk és kis kockákra vágjuk. A palacsintákat megtöltjük a tejkrémmel és almával, és voilá.

Nem nagy ördöngösség, de egy hideg téli napon különösen finom csemege. C:


Már alig várom hogy mézeskalácsot süthessek! Már csak egy sütő kell hozzá...

Tejszínes szabdzsi

...mert mi lehet jobb a tejszínnél? Ommmnomnom... <3

Hozzávalók:

1 közepes padlizsán
3 közepes krumpli
1 kis fej karfiol
2 közepes répa
1 pritamin paprika
olaj a sütéshez
2 ek olaj
1 ek reszelt friss gyömbér (a szárított porgyömbér a nyomába se ér!)
1 erős zöldpaprika apróra vágva
1 kk asafoetida avagy hing
1 kk kurkuma
1 kk őrölt koriander
1 kk őrölt római kömény
só ízlés szerint
2 dl tejszín
2 dl joghurt
1 csokor finomra vágott petrezselyem vagy korianderlevél


Elkészítés:

A padlizsánt, a krumplit 1,5 centis kockákra vágjuk, a karfiolt rózsáira szedjük, a paprikát kockákra vágjuk, a répát pedig hosszúkás vékony csíkokra, és valamennyit aranybarnára sütjük. A két evőkanál olajon egy-két percig pirítjuk a gyömbért és az erőspaprikát, majd hozzáadjuk a fűszereket is. Pár másodpercig kevergetjük, majd hozzáadjuk a kisütött zöldségeket, ráöntjük a tejszínt és a joghurtot, sózzuk és összeforraljuk. Egy-két perc után megszórjuk a friss petrezselyemmel, és forrón tálaljuk, nagy kedvvel megesszük.


A recept Hémangi Dévi Dászi A Kerttől a Konyháig című receptkönyvéből származik.

White Pie

Nos, ez a bejegyzés már úgy három hónapja esedékes lenne...Ugyanis ezt a tortát még augusztusban készítettem. Csak azóta rendesen elhanyagoltam a blogomat. Whatever. Most bepótolok egy kis lemaradást. C:


Ez a recept a Palachinka nevű blogról származik. Egy kicsit csalódtam benne, mert azt reméltem, hogy elképesztően finom lesz. Hát, csak nagyon finom lett. Egy két változtatást eszközölnék rajta, pl. kevesebb cukrot raknék bele. Ide az eredeti receptet írom le, de szólok, hogy olyan édes, hogy a cukorbetegség veszélye fenyeget.


Tészta:
1 tojás

2 tojássárgája

140 g disznózsír (én ezzel csináltam, de elég fura íze lett. inkább vajat használnék.)

300 g cukor

6 ek. tej

560 g liszt

12 g sütőpor

Alaposan keverjük össze a tojásokat, zsírt vagy vajat, tejet és a cukrot. A lisztet és a sütőport részletekben szitáljuk bele és keverjük el. Nem biztos, hogy az összes lisztre szükségünk lesz. A lényeg, hogy a tészta puha legyen. Ha szép homogén, válasszuk szét négy részre a tésztát (nekem öt sikerült) és lapítsuk ki jóóóó laposra őket. Sütőpapírra csúsztatva süssük pár percig 180 °C-ra melegített sütőben. Tartsuk rajta a szemünket, és még azelőtt vegyük ki, hogy megbarnulna. Maradjon szép fehér.

Krém:

1 l tej

7 ek. liszt

250 g vaj

20 g vaníliás cukor

400 g porcukor (én kevesebbet raknék bele)

Forraljunk fel 750 ml tejet a vaníliás cukorral, majd húzzuk le a tűzről. Keverjük el csomómentesre a lisztet a maradék tejjel és öntsük bele a meleg tejbe. Újból tegyük fel a tűzre közepes/alacsony lángra, és folyamatosan kevergetve várjuk meg amíg besűrűsödik. Ha kész, várjuk meg amíg kihűl, és akkor keverjük bele a puha vajat és a porcukrot.

A krémet osszuk 4 részre, és egymás után pakolva tésztát-krémet állítsuk össze a tortát. Az utolsó tészta után ne kenjük rá az utolsó adag krémet, hanem csomagoljuk be a tortát fóliába, rakjunk rá valami nehezéket, és tegyük be a hűtőbe egész éjszakára. Másnap az egész puha lesz, és nagyon könnyű lesz vágni. Ekkor kenjük rá az utolsó adag krémet, és kész is. Phew.


Elég nagy adagot ad, egy nagyobb családi összejövetel vagy ilyesmi alkalmával még esély is van rá, hogy elfogyjon, bár nem valószínű. Én eszeveszetten osztogattam az enyémet, mert képtelenség lett volna, hogy ketten anyával megegyük az egészet. Lehet hogy nem ostobaság megfelezni az adagokat.

Articsókás panzanella~

Articsóka... articsókaaaa~ =3=
A zöldségek (vagy bogáncsok) királya valóban mennyei vacsora, főleg ha citrommal, fokhagymával, balzsamecettel és grana padanoval társítjuk. Bár amit ezzel a comboval társítunk, az csak finom lehet.
Mivel Magyarországon eddig egyetlen egyszer láttam csak articsókát, és az is olyan fonnyadt volt mint egy százéves anyóka, nem igazán volt alkalmam kipróbálni. Először pár évvel ezelőtt egy pizzán kóstolhattam meg némi konzervarticsókát, és azonnal beleszerettem. Azóta már két alkalommal is volt szerencsém friss articsókával dolgozni, persze egyiket sem itthon szereztük be. Az első adagot Bécsből hozta haza az anyukám, a másodikat Franciaországból szereztük a kobudo edzőtábor alatt, egy Genftől nem messze lévő kisvárosból, ott minden nagyobb szupermarketben kapható. Mindkétszer panzanellát kreáltam belőlük, és most meg is osztom a tapasztalatokat.

Articsókát pucolni rendkívül macerás és időigényes dolog, csak erős idegzetűeknek ajánlom, és azoknak, akik elszántan vágyakoznak egy ínycsiklandozó vacsora után. Én három óriási virágot (amiket Franciaországból szerváltam) potom másfél óra alatt pucoltam meg. (Persze ebben biztos az is benne van, hogy én mindent lassan csinálok, illetve nincs tapasztalatom a csókákkal. Duh.) És akkor még főzés után is vagdoshattam le a keményebb részeket, amiket nem sikerült korábban eltávolítanom. Összességében a fél kukát teletöltöttem az használhatatlan részekkel, és ott maradtam egy kis tálnyi ehető articsókaszívvel. De azt is le kell szögezzem, hogy ilyen finomat nagyon rég ettem.

A receptet ezúttal is a Chili & Vaniliáról kölcsönöztem. Mivel majdnem pontosan követtem a receptet, ezért nincs értelme újra leírnom, inkább belinkelem.
Chili & Vanilia receptje
Annyit változtattam, hogy a parmezánt kicseréltem grana padano-ra, így is isteni. Legközelebb talán fekete olajbogyóval gazdagítanám. Bár legközelebb paradicsommal fogom csinálni, lényegesebben kevesebb macerával és hulladékkal (és takarítással) jár, ja, és persze a pénztárcát is jobban kíméli. (:

Ha sikerül friss articsókához jutni, mindenképp érdemes kipróbálni! Sok sikert minden lelkes vállalkozónak. (:

Ez volt a második próbálkozás...
...ez pedig az első. Azért a macska befigyel a háttérben... C:

Kulajda

Szóval kulajda. Az ötletet a Chili & Vaníliától csórtam, és nem bántam meg. Ez a tradicionális cseh leves rögtön a kedvencek közé került, azt kell mondjam, erős versenyben van az orosz káposztalevessel. Ó, orosz káposztaleves. Most jut eszembe, azt is kéne főzni, csak ahhoz illenék hogy hűvösebb legyen. Ez se semmi, de az már tényleg nem egy könnyű kis vacsora. Az olyan fajta leves, amit az ember vastag zokniban eszik miközben kint tombol a hideg. Hát, majd arra is rátérünk. De most kulajda. Kulajda...


Hozzávalók (4 személyre):

4 dl víz
4 dl leszűrt húsleves
4 dl tej
1 evőkanál vaj
4 szál póréhagyma vagy egy kisebb fej vöröshagyma (én utóbbit használtam, mert csak az volt otthon)
1 babérlevél
6 közepes burgonya
30 dkg erdei gomba
só, bors
2 dl tejföl vagy tejszín
1 evőkanál keményítő
2 evőkanál fehér borecet
1 tk cukor
egy kis csokor friss kapor
4 tojás

Elkészítés:

A vajon megpároljuk a feldarabolt hagymát, majd felöntjük a vízzel, levessel és tejjel, hozzáadjuk a babérlevelet, a megtisztított és apró kockákra vágott gombát és krumplit, sózzuk, borsozzuk, és úgy 15 perc alatt puhára főzzük. A keményítőt elkeverjük a tejszínnel vagy tejföllel, és a leveshez adjuk. Belezuttyintjuk a cukrot és az ecetet, majd a felaprított kaprot is. És ezzel el is készült. A régiek nem bonyolították túl a dolgokat, ugye. (:
A tojást elkészíthetjük buggyantott tojásként, vagy keményre főzhetjük, és felszeletelve rápakolhatjuk a levesre. Én buggyantott tojást csináltam, remekül illik hozzá.
Láttam receptet, ahol köménymagot is adnak hozzá, én kihagytam, lévén hogy nem vagyok oda a köményért. De biztos úgy is finom. (: